Vízilő

Ezt a versemet az ihlette, hogy sikerült belenéznem a tükörbe... :D No comment! :D 

A Grafikai Géniusznak

Ezt a verset nagyszerű barátomnak, Nagy Endre grafikus mesternek írtam. :)
Köszönöm Neki, hogy mindig a segítségemre siet, és csodás munkáival ajándékoz meg! :)

Csillagasszony

Ezt a verset drága barátnőmnek, Nagy Endrei Évának írtam. 
Itt is köszönöm, hogy Ő van nekem! :)

A gerle és a vakond

Ismét egy gyerekvers következik. :)
(elnézést kérek, amiért mostanában kicsit ritkábban jutok hozzá, hogy frissen tartsam az oldalt!)

Nokedli

A következő verset kiscicámról, Nokedliről írtam. :) Róla bővebben a www.arianafantasy.blogspot.hu oldalon olvashattok. 

A virágok szerelme

Eredetileg nem akartam kommentálni a verset, de mégis megteszem. Tehát, mielőtt még szóvá lenne téve a műveletlenségem, szeretném elárulni, hogy tisztában vagyok Philemon és Baucis történetével, sőt azzal is, hogy csak haláluk után váltak fákká és emberként szerettek egymásba, de éltem egy kicsinyke írói szabadsággal. Megértéseteket köszönöm! :) 

Durrell után szabadon 2. rész

"Repülő 21, jelentkezz!"

1980 telén másfél éves voltam, Apukám akkor még aktív volt és a Ferihegyi reptér tűzoltó parancsnoka. Két felettese volt csak, az ezredese és a Czinege Lajos. :D

Történt pedig, hogy november vége felé jött egy riasztás késő este, hogy egy meghibásodott utasszállító gép kényszerleszállást hajtott végre. Mivel ugye ez a komcsi érában történt, a nemzetközi hacacáré miatt az egész vezérkarnak ilyenkor ki kellett vonulni. Apuért is jöttek kocsival, de Ő akkor már a kádban ült. Mivel tél volt és mínusz nyolc fok, mikor kipattant a forró vízből, Anyu amit talált ráadta az egyenruha alá, hogy meg ne fázzon. A haja is vizes volt, úgyhogy vitte a tányérsapit, de a fején egy vastag sapka is volt. Persze én erre azonnal felébredtem és vadul cumizva markoltam a járóka rácsát, mert de izgi, hogy az Apa felvette a csingibingis ruháját és elmegy. Na Apu le is ment a kocsihoz, beült. Egy fél pillanat múlva megszólalt a rádió:

– Repülő 21, jelentkezzen. (ez volt Apu hívójele)

Apu elkapta a pletykadobozt (a CB-t nevezte így):

– Repülő 21 jelentkezem. Helyzetjelentést kérek.

Valami szegény kis hadnagy volt a vonal túlsó végén, akit azóta sem irigylek… :D

– Őrnagy elvtársnak jelentem, az X.Y. számú utasszállító gép, hajtómű hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre a kettes kifutón. A géptest nem rongálódott, tűz nem volt, az utasokat leszállítottuk és biztonságba helyeztük. A gép tűzvédelmi biztosítása megtörtént, most szállítjuk át a huszonkettes hangárba. Műszaki vizsgálat a holnapi napon, reggel 9 órakor veszi kezdetét. Mivel a közvetlen veszély elhárult, az őrnagy elvtárs személyes jelenlétére már nincs szükség.

(Ugye ez 1980-ban történt, itthon nem volt telefonunk akkor még, tehát Aput viszonylag későn értesítették, mert nem tudtak Neki máshogy szólni, csak úgy, hogy ideküldtek érte egy zászlóst. Mivel az eset késő este történt, csak az éjjeli tűzoltó ügyelet volt a reptéren, tehát egy ilyen helyzetnél, minden élő és mozgó embert odarendeltek, így csak azután tudott Apuért jönni a tűzoltó zászlós, hogy a bajok lényegi része már el volt sikálva)

No, Apu ezt végighallgatta, aztán a szegény hadnagy elkövette élete legnagyobb hibáját, mert még megkérdezte:

– Mi az őrnagy elvtárs véleménye?

Bakker, Apu elmondta…! :D A legfinomabb mondata ez volt: (bocsánat!) "Ha anyád nem tapírral b@szott volna, most békésen ülnék a kádban, hogy a jóisten verné beléd, azt a szép nagy...!" De Apa itt nem állt meg, még hosszan sorolta a szegény hadnagynak a "finomabbnál-finomabb" jelzőket, hogy hova tegyen és micsodát, lehetőleg vazelin nélkül... Mikor kidühöngte magát, kiszállt a kocsiból és visszajött. Anya persze rögtön visszaültette a kádba és próbálta megnyugtatni, az akkor még mindig bőszen szentségelő Apukámat. A magam 1,5 évével nekem ez nagyon izgalmas volt, mert Apu elment a csingibingis ruhájában, aztán meg negyed óra sem telt el és Apu visszajött, hogy gyorsan levegye a csingibingis ruhát és közben nagyon káromkodott. :D Szóval hab a sütin: engem nem lehetett elaltatni hajnalig, addig álldogáltam a kiságyamban!

Másnap reggel Apukám persze bement dolgozni, jött érte a szárnysegédje. Már akkor mondta a kocsiban Apunak, hogy majd amint beérnek menjen fel az ezredeshez, mert valami nagy kovász van. Apu be is ment a Csonka ezredeshez, egyetlen főnökéhez.

– Gyere Pistám, ülj le – szólt az ezredes. – Hallottam a tegnapi riasztásról. Te mondd Pista, tudtál te arról, hogy minden beszélgetés, ami a CB-n elhangzik, azonnal bemegy a belügyhöz ellenőrzésre?

– Tudtam róla ezredes elvtárs – válaszolt Apu.

– Na akkor, csak egy dolgot kérnék tőled.

– Parancsolj, ezredes elvtárs.

– Könyörgöm Pista, ha legközelebb valaki megkérdezi a véleményedet rádión, NE MONDD EL!!! :D