Vízilő

Ezt a versemet az ihlette, hogy sikerült belenéznem a tükörbe... :D No comment! :D 

A Grafikai Géniusznak

Ezt a verset nagyszerű barátomnak, Nagy Endre grafikus mesternek írtam. :)
Köszönöm Neki, hogy mindig a segítségemre siet, és csodás munkáival ajándékoz meg! :)

Csillagasszony

Ezt a verset drága barátnőmnek, Nagy Endrei Évának írtam. 
Itt is köszönöm, hogy Ő van nekem! :)

A gerle és a vakond

Ismét egy gyerekvers következik. :)
(elnézést kérek, amiért mostanában kicsit ritkábban jutok hozzá, hogy frissen tartsam az oldalt!)

Nokedli

A következő verset kiscicámról, Nokedliről írtam. :) Róla bővebben a www.arianafantasy.blogspot.hu oldalon olvashattok. 

A virágok szerelme

Eredetileg nem akartam kommentálni a verset, de mégis megteszem. Tehát, mielőtt még szóvá lenne téve a műveletlenségem, szeretném elárulni, hogy tisztában vagyok Philemon és Baucis történetével, sőt azzal is, hogy csak haláluk után váltak fákká és emberként szerettek egymásba, de éltem egy kicsinyke írói szabadsággal. Megértéseteket köszönöm! :) 

Durrell után szabadon 2. rész

"Repülő 21, jelentkezz!"

1980 telén másfél éves voltam, Apukám akkor még aktív volt és a Ferihegyi reptér tűzoltó parancsnoka. Két felettese volt csak, az ezredese és a Czinege Lajos. :D

Történt pedig, hogy november vége felé jött egy riasztás késő este, hogy egy meghibásodott utasszállító gép kényszerleszállást hajtott végre. Mivel ugye ez a komcsi érában történt, a nemzetközi hacacáré miatt az egész vezérkarnak ilyenkor ki kellett vonulni. Apuért is jöttek kocsival, de Ő akkor már a kádban ült. Mivel tél volt és mínusz nyolc fok, mikor kipattant a forró vízből, Anyu amit talált ráadta az egyenruha alá, hogy meg ne fázzon. A haja is vizes volt, úgyhogy vitte a tányérsapit, de a fején egy vastag sapka is volt. Persze én erre azonnal felébredtem és vadul cumizva markoltam a járóka rácsát, mert de izgi, hogy az Apa felvette a csingibingis ruháját és elmegy. Na Apu le is ment a kocsihoz, beült. Egy fél pillanat múlva megszólalt a rádió:

– Repülő 21, jelentkezzen. (ez volt Apu hívójele)

Apu elkapta a pletykadobozt (a CB-t nevezte így):

– Repülő 21 jelentkezem. Helyzetjelentést kérek.

Valami szegény kis hadnagy volt a vonal túlsó végén, akit azóta sem irigylek… :D

– Őrnagy elvtársnak jelentem, az X.Y. számú utasszállító gép, hajtómű hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre a kettes kifutón. A géptest nem rongálódott, tűz nem volt, az utasokat leszállítottuk és biztonságba helyeztük. A gép tűzvédelmi biztosítása megtörtént, most szállítjuk át a huszonkettes hangárba. Műszaki vizsgálat a holnapi napon, reggel 9 órakor veszi kezdetét. Mivel a közvetlen veszély elhárult, az őrnagy elvtárs személyes jelenlétére már nincs szükség.

(Ugye ez 1980-ban történt, itthon nem volt telefonunk akkor még, tehát Aput viszonylag későn értesítették, mert nem tudtak Neki máshogy szólni, csak úgy, hogy ideküldtek érte egy zászlóst. Mivel az eset késő este történt, csak az éjjeli tűzoltó ügyelet volt a reptéren, tehát egy ilyen helyzetnél, minden élő és mozgó embert odarendeltek, így csak azután tudott Apuért jönni a tűzoltó zászlós, hogy a bajok lényegi része már el volt sikálva)

No, Apu ezt végighallgatta, aztán a szegény hadnagy elkövette élete legnagyobb hibáját, mert még megkérdezte:

– Mi az őrnagy elvtárs véleménye?

Bakker, Apu elmondta…! :D A legfinomabb mondata ez volt: (bocsánat!) "Ha anyád nem tapírral b@szott volna, most békésen ülnék a kádban, hogy a jóisten verné beléd, azt a szép nagy...!" De Apa itt nem állt meg, még hosszan sorolta a szegény hadnagynak a "finomabbnál-finomabb" jelzőket, hogy hova tegyen és micsodát, lehetőleg vazelin nélkül... Mikor kidühöngte magát, kiszállt a kocsiból és visszajött. Anya persze rögtön visszaültette a kádba és próbálta megnyugtatni, az akkor még mindig bőszen szentségelő Apukámat. A magam 1,5 évével nekem ez nagyon izgalmas volt, mert Apu elment a csingibingis ruhájában, aztán meg negyed óra sem telt el és Apu visszajött, hogy gyorsan levegye a csingibingis ruhát és közben nagyon káromkodott. :D Szóval hab a sütin: engem nem lehetett elaltatni hajnalig, addig álldogáltam a kiságyamban!

Másnap reggel Apukám persze bement dolgozni, jött érte a szárnysegédje. Már akkor mondta a kocsiban Apunak, hogy majd amint beérnek menjen fel az ezredeshez, mert valami nagy kovász van. Apu be is ment a Csonka ezredeshez, egyetlen főnökéhez.

– Gyere Pistám, ülj le – szólt az ezredes. – Hallottam a tegnapi riasztásról. Te mondd Pista, tudtál te arról, hogy minden beszélgetés, ami a CB-n elhangzik, azonnal bemegy a belügyhöz ellenőrzésre?

– Tudtam róla ezredes elvtárs – válaszolt Apu.

– Na akkor, csak egy dolgot kérnék tőled.

– Parancsolj, ezredes elvtárs.

– Könyörgöm Pista, ha legközelebb valaki megkérdezi a véleményedet rádión, NE MONDD EL!!! :D

Vers Apukámról

Édesapám sok éve halott már sajnos, az Ő emlékére írtam ezt a verset.  

Vers Anyukámnak 2.

Ezt idén írtam Anyukámnak, szintén Anyák napjára. Mindennap megérdemelné!

Vers Anyukámnak

Ezt a verset Édesanyámnak írtam még pár éve, Anyák napjára. :)

A Sámán macskája

Hiszek

Szerintem kommentárt nem igényel a következő versem. :)
Fogadjátok szeretettel!

Furcsa kártyaparti

Saint-Germain grófja

Eltöprengtem azon, hogy milyen is lehet halhatatlannak lenni. 

Fabula a sárkányról

"Nevem Luna"

Részlet első, Fekete Kristály című regényemből. 

A strucc pechje

Mai agylágyulmányom egy struccról, aki nem éppen a szerencse fia. :D

Bimbó

Ma elhistóriázom Nektek egy korosodó tehénke bánatát. :D

Durrell után szabadon 1. rész

Megtörtént eset következik, a Családi Legendárium egyik apró gyöngyszeme. :)
(lesz ilyen még bőven, részenként kerülnek majd fel)

Egyszer régen, egy messzi-messzi ebédlőben történt…

Anyukám még kamaszlány volt, a bátyjai Nála pár évvel idősebbek, amikor is az egyikük kitalálta, hogy mivel Ő az elsőszülött, mi több fiú, ezért Ő lesz a "család feje". Ahogy ezt kigondolta, el is kezdte nevelni a családot, illetve a Nála ifjabb testvéreit. Anyukámról tudni kell, hogy tojás kora óta nem tudja szegény megenni a kaprot. Ez nem allergia, csupán arról van szó, hogy valami miatt nem képes lenyelni semmit, amiben kapor van, legyen az savanyú uborka, túrós rétes, salátaöntet, vagy tökfőzelék. Ezek után gondolom nem csoda, hogy amikor egyik alkalommal Nagymamám tökfőzeléket főzött, Anya ezt passzolta, mire a Nagyi azon kezdett gondolkodni, hogy mégis mit főzzön Neki, hogy azért ebédeljen is. Ekkor perdült a képbe Anyukám bátyja, és mint "családfő" közölte, hogy márpedig Anyám meg fogja enni a tökfőzeléket, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja megenni a tökfőzeléket. Persze az én drága Anyukám azonnal kontrázott, méghozzá finoman, csendben, hiszen apácákhoz járt… :D

– Nem érted te hülye, hogy nem bírom lenyelni a kaprot? – ordította Anyukám.

– Olyan nincs! Ez csak hiszti! Tökfőzeléket fogsz enni. Sőt! Üresen kell megenned! Még tejfölt sem kapsz bele! – obégatott vissza a testvére.

Ekkor Anyukám felpattant az asztaltól és magából teljesen kikelve a következő mondatot bírta visszakiabálni a bátyjának:

– PERSZE! MERT CSAK NEKED LEHET TEJFÖLÖS A TÖKÖD…?!

A mondat felénél már tudta, hogy ezt nem éppen így kellett volna előadnia, de azt is, hogy abban a pillanatban vége lett a "nevelésnek". :D 

Holdtündér

Íme az első olyan vers/bejegyzés, ami nem annyira humoros. 

Ez egy prehisztorikus darab, még abból az időből, amikor nem voltam "hivatalosan" író. Persze hivatalosan most sem vagyok az, csak a magam felé tanúsított hozzáállásom változott. :) 2010-ben erre a versemre még úgy tekintettem, mint valami "akármire", ami csak úgy kijött belőlem. :) Fogadjátok szeretettel! 

Messze a Dalia

Ennek a versemnek az előéletét most nem szeretném itt megosztani, de nyilván kitaláljátok, hogy egy Y kromoszómának/-ról szólt. :D 
Van ám olyan, hogy az "Író bosszúja"! ;)

A Hóember szerelme

Sok barátom nagy kedvence az alábbi vers, melyet egy szomorkás hóemberről írtam. :) 

Bár most nyáron nem éppen időszerű a téma, de nevetni minden évszakban nagyon egészséges! ;)

Antré

Isten hozott, kedves Olvasó! Örvend a szívem, hogy ide evett a fene. :)

Ariana T. Dianis / Cseresznyés Andrea

Nevem Cseresznyés Andrea, avagy Ariana T. Dianis, ahogy az Neked kellemesebb. Író-féleség vagyok, jellemzően szórakoztató irodalom hagyja el a tollamat. (Fantasy regények, komolynak éppen nem mondható cikkek, olykor novellák, bár utálok novellát írni) Ezt a blogoldalt azért hívtam életre, mert az idő múlásával egyre inkább megszaporodtak az olyan verseim és egyéb írásaim, amit maximum közösségi oldalon tudtam megosztani, kevés számú ismerősömmel.

Feltételezem az oldal címe sokat sejtet, ennek ellenére szólnék róla néhány szót. Azért lett a keresztségben "Háromnegyed Kettyó" az oldal neve, mert bizony nem csak humoros írásokat fogsz itt találni. Felkerül majd érzelmes, vagy komolyabb vers/történet is, ergo nem teljesen vagyok "Kettyó", csupán háromnegyed-részben. ;)

Bármilyen előjelű véleményedet megoszthatod itt hozzászólásban, vagy írhatsz nekem privát levelet, az ariana.dianis@gmail.com címemre.

Jó mulatást kívánok, remélem örömmel olvasod majd soraimat! :)

Szeretettel üdvözöl:

Andi / Ariana