"Repülő 21, jelentkezz!"
1980 telén másfél éves voltam, Apukám akkor még aktív volt és a Ferihegyi
reptér tűzoltó parancsnoka. Két felettese volt csak, az ezredese és a Czinege
Lajos. :D
Történt pedig, hogy november vége felé jött egy riasztás késő este, hogy
egy meghibásodott utasszállító gép kényszerleszállást hajtott végre. Mivel ugye
ez a komcsi érában történt, a nemzetközi hacacáré miatt az egész vezérkarnak
ilyenkor ki kellett vonulni. Apuért is jöttek kocsival, de Ő akkor
már a kádban ült. Mivel tél volt és mínusz nyolc fok, mikor kipattant a forró
vízből, Anyu amit talált ráadta az egyenruha alá, hogy meg ne fázzon. A haja is
vizes volt, úgyhogy vitte a tányérsapit, de a fején egy vastag sapka is volt.
Persze én erre azonnal felébredtem és vadul cumizva markoltam a járóka rácsát,
mert de izgi, hogy az Apa felvette a csingibingis ruháját és elmegy. Na Apu le
is ment a kocsihoz, beült. Egy fél pillanat múlva megszólalt a rádió:
– Repülő 21, jelentkezzen. (ez volt Apu hívójele)
Apu elkapta a pletykadobozt (a CB-t nevezte így):
– Repülő 21 jelentkezem. Helyzetjelentést kérek.
Valami szegény kis hadnagy volt a vonal túlsó végén, akit azóta sem
irigylek… :D
– Őrnagy elvtársnak jelentem, az X.Y. számú utasszállító gép, hajtómű hiba
miatt kényszerleszállást hajtott végre a kettes kifutón. A géptest nem
rongálódott, tűz nem volt, az utasokat leszállítottuk és biztonságba helyeztük.
A gép tűzvédelmi biztosítása megtörtént, most szállítjuk át a huszonkettes
hangárba. Műszaki vizsgálat a holnapi napon, reggel 9 órakor veszi kezdetét.
Mivel a közvetlen veszély elhárult, az őrnagy elvtárs személyes jelenlétére már
nincs szükség.
(Ugye ez 1980-ban történt, itthon nem volt telefonunk akkor még, tehát Aput
viszonylag későn értesítették, mert nem tudtak Neki máshogy szólni, csak úgy,
hogy ideküldtek érte egy zászlóst. Mivel az eset késő este történt, csak az
éjjeli tűzoltó ügyelet volt a reptéren, tehát egy ilyen helyzetnél, minden élő
és mozgó embert odarendeltek, így csak azután tudott Apuért jönni a tűzoltó zászlós,
hogy a bajok lényegi része már el volt sikálva)
No, Apu ezt végighallgatta, aztán a szegény hadnagy elkövette élete
legnagyobb hibáját, mert még megkérdezte:
– Mi az őrnagy elvtárs véleménye?
Bakker, Apu elmondta…! :D A legfinomabb mondata ez volt: (bocsánat!)
"Ha anyád nem tapírral b@szott volna, most békésen ülnék a kádban, hogy a
jóisten verné beléd, azt a szép nagy...!" De Apa itt nem állt meg, még
hosszan sorolta a szegény hadnagynak a "finomabbnál-finomabb"
jelzőket, hogy hova tegyen és micsodát, lehetőleg vazelin nélkül... Mikor
kidühöngte magát, kiszállt a kocsiból és visszajött. Anya persze rögtön
visszaültette a kádba és próbálta megnyugtatni, az akkor még mindig bőszen
szentségelő Apukámat. A magam 1,5 évével nekem ez nagyon izgalmas volt, mert
Apu elment a csingibingis ruhájában, aztán meg negyed óra sem telt el és Apu
visszajött, hogy gyorsan levegye a csingibingis ruhát és közben nagyon
káromkodott. :D Szóval hab a sütin: engem nem lehetett elaltatni hajnalig,
addig álldogáltam a kiságyamban!
Másnap reggel Apukám persze bement dolgozni, jött érte a szárnysegédje. Már
akkor mondta a kocsiban Apunak, hogy majd amint beérnek menjen fel az
ezredeshez, mert valami nagy kovász van. Apu be is ment a Csonka ezredeshez,
egyetlen főnökéhez.
– Gyere Pistám, ülj le – szólt az ezredes. – Hallottam a tegnapi
riasztásról. Te mondd Pista, tudtál te arról, hogy minden beszélgetés, ami a
CB-n elhangzik, azonnal bemegy a belügyhöz ellenőrzésre?
– Tudtam róla ezredes elvtárs – válaszolt Apu.
– Na akkor, csak egy dolgot kérnék tőled.
– Parancsolj, ezredes elvtárs.
– Könyörgöm Pista, ha legközelebb valaki megkérdezi a véleményedet rádión,
NE MONDD EL!!! :D
